Félidő, ünneplés, tökök...

Hmm, ez elég érdekes...nem nagyon tudom eldönteni, hogy az elmúlt 6 hónap lassan vagy gyorsan telt, teljesen vegyesek az érzelmeim. Pénteken voltam pont féléves!

Kettős ünnep volt!

Annyira cukik voltak ma, mert még anno beszélgettünk a  névnapokról, (ami ugye itt nincs) és anyuka kérdezte nekem mikor is van! És névnapoztunk! Annyira jól esett! Sajnos a fényképezőt mindketten elfelejtettük elvinni, így a képek lemaradnak:( Választhattam kedvenc éttermeim közül! Természetesen a helyi mexikóira esett a választásom, mert imádom és a gyerkőcök is! Isteni csirke fajita volt a menü! Annyira finom, remélem otthon is találok majd valami hasonlót, de elég sokan mondják, hogy sajnos ennek max. a halvány árnyékával fogunk találkozni...Szóval degeszre ettük magunkat és vagy 3 dobozzal el is hoztunk:) Óriási adagokat adnak! Majd következett a névnapi köszöntés! Egy gyertya vanília kehelyben és vagy 5-6 mexikói dolgozó körbe állta az asztalunkat és rázendített a happy birthydayre---miközben a gyerekeim hangosan kiabálta, hogy Happy Nameday és nem birthyday :D...én meg csak lestem...és a könnyeim ismét potyogni kezdtek. Anyuka sutyiban lerendezte az egészet, nem tudom mikor és hogyan, de sikerült jól meglepni! Megkoronázva a napot azért a szokásos Margharita is lecsúszott!:):):)

 Visszatérve a félévre, néha tényleg azon kapom magam, hogy te jó ég, kitudja mire van még időm...és kétségbeesem. A pénteki vacsi alatt anyuka  ismét elmondta, hogy ugye tudom, hogy nem csak 1 évvel lehet hosszabbítani hanem 6 hónappal vagy 9 hónappal is:) Mondtam igen, igen tudom, de...
Nehéz ügy! Otthonról mindenki bátorít és visszatart attól, hogy haza menjek, de aki itt van az átéli és érzi, hogy milyen borzasztó nehéz a szeretteink nélkül. Biztos vagyok abban , ha legalább a  párom velem lenne, akkor nem gondolkoznék... De így szinte 100 % hogy nem fogok hosszabbítani :(
Már megkaptam azt is, hogy milyen dinka vagyok, mert akinek áldozatokat kell hozni és küszködik a  családdal, a gyerekekkel...ők hosszabbítanak:) Tudom, tudom...de attól, hogy majd haza megyek nem lesz elveszve semmi! Jöhetek én még vissza, vagy mehetek más országba, vagy akármi...de egy biztos, most egy időre szeretnék otthon maradni!


Hamarosan Halloween, így a készülődés nálunk is óriási! Ma voltunk tököket választani. Hozzátenném nem túl nagy sikerrel, de az egész napunk zseniálisan telt. Talán ez volt az első olyan alkalom, amikor az egész család együtt volt és én is velük. Apuka rettentő elfoglalt, de ma végre minden stimmelt :D Pumpkin Patch-azaz tökfarm vagy valami hasonló a helynek a neve ahol voltunk. DC-től kb 40 km-re autókáztunk a tökökért. Persze ott aztán volt minden. Kukorica labirintus elvarázsolt és félelmetes dolgokkal, kalózokkal, csontvázakkal, elefántokkal.

Csúszdák, amik nem csak gyerekeknek készültek, így anyukával és fiúcskával mi is kipróbáltuk. Csodálatos őszi napot fogtunk ki. Nagyon nem szeretem a  hideget és az őszt, de a mai napot nagyon élveztem. Isteni fincsi  ételeket, italokat próbáltam ki ismét! Alma cidert (szósz) ittam, kettle cornnal (édes popcorn).  Sajnos tököt aztán nem választottunk, mert záráskor hagytuk el a terepet és megmaradt tökök nem igazán tetszettek. Szóval csak az alapvető szándékunkat nem tudtuk megvalósítani :D De úgy érzem, ez senkit sem hatott meg különösképpen, mert az egész nap szuper jól éreztük magunkat.

És íme még egy pár kép, mert egyszerűen nem tudtam eldönteni melyiket is töltsem fel...:D

Mára ennyi!
Pusszancs