Hétfő
Elkezdődtek az igazi munkanapjaim. Az első pár nap valóban az ismerkedésről szólt. Hazudnék, ha azt mondanám már megismertük egymást...de már megy a meló:) Hétfőn mivel még ugye Húsvét volt, anyuka itthon maradt. Egészen szép kis napunk volt! Nagyon szépen sütött a nap, igazi kis mászkálós napnak néztünk elébe.
Délelőtt már kicsit többet voltam kettesben a kis hölggyel, annyira cuki! Jól megvagyunk, vele sokkal könnyebben megy, pedig az első nap nagyon féltem mi lesz ha majd nem értem mit akar, de ha ilyen előfordul ismét megkérdezem és ismét elmondja :D
Délután elmentünk a fiúért a suliba, szerencsés helyzetben vagyok, mert kb. 5 perc sétára van innen az iskola (igazából csak előkészítő, szeptembertől lesz elsős). Playdate volt, de csak 1 fiúcska jött át hozzánk. Anyuka kitalálta menjünk el az állatkertbe, mert legalább megtanulom hogyan jutok el oda a gyerkőcökkel, mivel nagyon imádják! Így négyen nekivágtunk!
Hát majdnem eljutottunk! Meg kell hagyni emlékezetesre sikeredett számomra! Már éppen az állatkert bejárata előtt álltunk, mikor pirosat kaptunk, rengeteg ember özönlött kifelé...kérdeztem is, -Te jó ég itt ennyi ember szokott lenni? Mire a válasz -Áááá, nem! Na ekkor zöldre váltotta lámpa, de mi sajnos nem tudtunk haladni, mert az előttünk áthaladó tömeg csak özönlött...Habár pont az előző bejegyzésben írtam mennyire szabály követőek az itteni emberek, ebben a pillanatban kicsit elbizonytalanodtam :S Egyáltalán nem értettük mi van, de aztán csak jöttek, csak jöttek, aztán mindenki fejvesztve neki állt az autók között cikázni. Én meg nem kaptam szikrát....Leparkoltunk a kis VIP kártyánkkal, de a parkolóban közölték az álltkert sajnos zárva! Remek! Hát később kiderült valami "Afroamerikai mittudoménmilyen" találkozó volt az állatkertben, ahol késelés történt! De mi megúsztuk az egész csődületet, szerencsésen, nem volt gond, de mondanom sem kell gyerekek rettentően csalódottak voltak! Így kitalálták menjünk el Rock Creek Parkba, hmmm erről sem fogok sokat mesélni....mivel a múzeum része zárva volt Húsvét lévén :S Így nem volt mit tenni, sétáltunk az erdőben!
Estére élményekkel tele, boldogan estünk kis ágyikóinkba!
Kedd
Az első olyan napom volt amikor tényleg kettesben illetve hármasban kellett lennem a gyerkőcökkel. A vezetést napközben ismét gyakoroltuk, mit merre találok! De eddig csak dicséretet kaptam vezetés terén! De azért az autó nagy mértet miatt kellően parázom!
Reggeli után a kisasszonnyal elmentünk a játszótérre, nagyon édi volt ismét! Sokat nevettünk! "You are so funny!" Jött is a bók, mert persze összevissza bohóckodtunk ott is! De mindezek ellenére hallgat rám, eszes kis csajszi :)
Délután már egyedül kellett elmennem a fiúért a suliba. Úgy működik a dolog, hogy csak akkor jöhetnek ki az épületből az udvarra, ha a walkie-talkie-val közlekedő embernek bemondom a kis srác nevét! Küldetés teljesítve, haza ballagtunk, aztán uzsi! Gyerekeim megunhatatlann kedvenc ételei: macaroni and cheese, quesadilla és gyümik! Ez bármikor bevethető! Akár mindennap ezt ennék.
Egyre inkább azt éreztem, hogy nem találom az egyensúlyt a két gyerek között, kislányra mindig több időt és figyelmet fordítok, de nem akarom, hogy ezt a fiú érezze, nehéz kérdés, de hát ő a kisebb! Így mindent kitaláltam Monopolyztunk, gyurmáztam közbe, majd színeztem, ismét már társas szóval valóban kreatívnak kell lenni...
Szerda
Hmm az eddigi legjobb napom.....:S Ma már egyedül kellett vezetnem, de kitaláltuk reggel elmegyek anyukával, illetve követem őt az én autómmal és maradok Georgetownban, ahol a leányzó sulija van, mert Cindy barátném ott lakik, így délig volt időnk kicsit felfedezni a környéket. Egészen jól elvoltunk, minden jól ment. Megtaláltam az autómat is :) Aztán a jól begyakorolt utamon haza indultunk. Az első kereszteződésig jutottam, mert lezárták az utat, vége mindennek! Elkezdtem körözni a kis utcákban, majd leparkoltam és megnéztem mit lehet tenni! Mert az anyuka által, csak nekem készített kézi rajzok most nem segítettek :(
GPS vész esetére beprogramozva, szóval no para lesz valami... Így helyzet megoldva, igaz kicsit hosszabb úton, de gps-t nem követve mert az mindenáron a lezárt utcába akart vissza küldeni vettem az akadály és némi kacskaringó után haza keveredtünk. Fiúcska késő délutánig volt suliban így csajos napunk volt! Kisasszonynak mennyei quesadillát készítettem, még repetát is kért belőle:)
Csütörtök
Reggel a helyi kordinátorunk egy kis találkozót szervezett össze az új au pairok számára. Igazán nem volt kedvünk elmenni Cindyvel, de sajnos pont előtte tartott család látogatást náluk így kénytelenek voltunk. De az LCC-unk egy katasztrófa. Nálunk tegnap volt. Agyrém komolyan....nem részletezném! Kicsit lökött egy nőszemély. Tőle segítséget kérni...
Találkozónkat Chevy Chasebe szervezte. Nem egy nagy mutatvány eljutni oda, de basszus mi csak alig pár napja vagyunk a cityben, és mivel mindenki egy környéken lakik nem is értem miért kellett a város más részére szervezni. Host anyukám, mindig aggódik miattam oda találok e, mikor- mit- hogyan, rettentő alapos, így elvitt a találkozóra! Főleg a tv-ben beharangozott tornádó és eső miatt sem engedett egyedül nekivágni:) Nagyon kedves velem! Úgy tudtuk a koordinátor még Cindyék házától elviszi őt Chevy Chasebe..hát nem....én meg azt hittem ő már ott lesz. Nem volt! Írt egy smst hogy eltévedt, szegényem! Hulla vizesen, szétázva bukkant elő a megbeszélt helyen, de már a helyi német "kommandós au pair" segítséget is be kellett vetni, mert fogalmunk sem volt hol van: , az én host anyum segített neki telefonon mert a koordinátor nem tud útba igazítást adni...
Aztán mielőtt host mamim a terepen hagyott volna, megkérte a koordinátort dobjon haza úgyis közel lakunk egymáshoz. Széles mosollyal közölte "Persze, szívesen!"- így host mami nyugodtan útnak indult.
Hát a találkozónak hamarosan vége lett, aztán semmi érdemleges nem hangzott el, senki nem akart barátkozni senkivel, csak a jól megszokott bandájával...Csodás LCC-nk megkért két dél-afrikai lányt, hogy dobják haza Cindyt és esetleg engem is..köszi!Még jó hogy azt mondta haza dob! A két csaj nem normális, ezerrel száguldottunk végig DC utcáin a hót koszos, cigifüstös autóval, basszus hogy lesz az ilyenből au pair?Vagy ilyen gáz a család is így jól megvannak?! Hmm, nem értem.
Délután ismét jól ment!Habár mikor anyuka a házban van, rájöttem sokkal nehezebb kordában tartania gyerekeket, mert kevésbé hallgatnak rám!
Kisasszonyt sikeresen bújtattam ágyba először, megkaptam a "jó éjt" puszit így már én is csodásan tudok aludni.
Na eddig ennyit rólam!
Hétvégém szabad, így majd a további beszámoló az első szabad progikról!DC felfedezése!
Pusszancs!
2011. április 29., péntek
2011. április 25., hétfő
Folytatás....
Szóval ott hagytam abba az élmény beszámolómat, hogy a család kijött elém az állomásra. Nagyon fáradt voltam, de nagyon siettem a váróba, mert mielőbb túl akartam lenni a bemutatkozáson!Könnyen ment, minden rendben volt.
Útközben próbáltam beszélgetni a fiúcskával, rá kellett jönnöm, hogy egy zseni gyerekem lesz. De komolyan, nem hiszitek el! 6 éves ( még nem iskolás) folyékonyan olvas, ír, de olyan agya van hogy eszméletlen! 4 évesen az összes elnök nevét tudta időrendi sorrendben!
Haza jöttünk itthon apuka köszöntött, mert ő addig a kis hölggyel itthon maradt.Gyorsan elintéztem a dolgaim és aztán alvás.
Másnap elmentem a kislány sulijába ( 3 éves, de szupi kis előkészítőkbe járnak) féltem a találkozástól, nem tudtam hogyan fogja kezelni a kis hölgy az érkezésem, de eszméletlen cuki volt!Átölelt, az arcomat simogatta, nagyon cuki volt! Majd megzabáltam...A délután már bonyodalmasabban telt, megismerhettem a gyerekek valódi énjét. Jól kijönnek egymással alapvetően, csak a szokásos eltérések mutatkoznak meg náluk is. De fiúcskára bármikor számíthatok mert mindent tud, mi hol van a lakásban, ismeri az utakat bármerre is menjünk,akár autóval, akár gyalog. Nem létezik a Föld nevű bolygón olyan élőlény amit ne ismerne, és kontinensenkét elsorolja... agyam eldobom tőle, Guiness rekordok 2011 elejétől a végéig vágja..szóval egy zseni gyerekem van!
Kis hölgyet pedig imádom, igazi kis hercegnő. Néha olyan hisztis is, de imádom! Eddig ő is engem, már pénteken megkaptam-"Orsi, I love you"-mondanom sem kell olvadoztam...Annyira cuki volt!:D
Voltunk vásárolni többször is a családdal, illetve anyukával és a gyerekekkel, nagyon jól viselik, habár itt ugye alapvető joga mindenkinek, hogy megkapja amit akar, hát ők is megkapják! Amit akarnak, habár olyan boltba járnak ahol csak egészséges étel van, így ez nem okoz sok gondot. De alapvetően jól nevelt gyerkőcök!
Tegnap ismét a vásárlás után kimentünk a parkba:) délelőtt még szakadt az eső, aztán délután kisütött a nap, hát a gyerkőcök a szökőkútban fürödtek..csupa vizesek lettek, mert hát ha akarnak, csak menjenek, nem baj ha vizesek lesznek.:)De annyit nevettek, valóban kellett a kikapcsolódás:) Este a boltban vásárolt tojásokat gondosan befestettük, dekoráltuk, ahogyan kell.Mert az Easter Bunny másnap reggel elrejti a kertben amit a gyerekeknek meg kell találni.
Hát ez napom úgy indult, hogy előre megbeszéltük, hogy ők keltenek engem ha a Bunny megérkezett, igyekeztem összeszedni magam, mert már vártak nagyon!Indulhatott a tojás keresés! Megint cukik voltak:) Persze fiúcska sokkal többet talált és elakarta szedni a testvérétől, de szülők rábeszélték, ez nem jó ötlet, így ez is megoldódott hamar:)
A Bunny nagyon kedves Amerikában, mert az au pairoknak is hozott ajándékot!Jelly beans és csoki volt a tojásokban, cuki kis kosárban és egy Gift Card (vásárlási utalvány) :)
Persze az otthonról hozott ajándékaimmal én is csatlakoztam a Bunny meglepetéseihez. Kinder tojásnak különösen örültek:) itt nincs ilyen!
Délutánt a parkban töltöttük családostul, ez is jó volt, kicist leégtünk, mert ma igazi nyári kánikula volt, nem is gondoltuk a tegnapi esőzés után, de ma megint vihar volt, szóval elég szeszélyes az időjárás errefelé!
Este host anyuka elvitt az itteni barátosnémhoz Cindyhez! Beültünk egy Starbucksba beszélgetni. Igazán jó volt megosztani az élményeket egy olyan emberrel aki, most pontosan azt érzi amit én...szükségünk van erre, mert akármilyen happy-k vagyunk azért sok minden hiányzik az életünkből!
Holnap 9-kor kezdek, így lassan nyugovóra térek!
Jajj, majd elfelejtettem ma megvolt az első vezetésem az extra nagy új autómmal! Kemény volt! Szokni kell a méreteket, meg koncentrálni, mert annyi Stop tábla van, hogy 2 percenként meg kell állni! Nem hiszitek el, legalábbis én nem hittem a szememnek! Az egyenrangú kereszteződés úgy működik, hogy az megy előbb aki hamarabb ért a kereszteződésbe! És ennyi! Senki nem aggódik nem siet, simán betartják!
Na holnapra, illetve otthoni idő szerint mára, sok locsolót a csajoknak,a fiúknak pedig sok piros tojást!
Pusszancs
Útközben próbáltam beszélgetni a fiúcskával, rá kellett jönnöm, hogy egy zseni gyerekem lesz. De komolyan, nem hiszitek el! 6 éves ( még nem iskolás) folyékonyan olvas, ír, de olyan agya van hogy eszméletlen! 4 évesen az összes elnök nevét tudta időrendi sorrendben!
Haza jöttünk itthon apuka köszöntött, mert ő addig a kis hölggyel itthon maradt.Gyorsan elintéztem a dolgaim és aztán alvás.
Másnap elmentem a kislány sulijába ( 3 éves, de szupi kis előkészítőkbe járnak) féltem a találkozástól, nem tudtam hogyan fogja kezelni a kis hölgy az érkezésem, de eszméletlen cuki volt!Átölelt, az arcomat simogatta, nagyon cuki volt! Majd megzabáltam...A délután már bonyodalmasabban telt, megismerhettem a gyerekek valódi énjét. Jól kijönnek egymással alapvetően, csak a szokásos eltérések mutatkoznak meg náluk is. De fiúcskára bármikor számíthatok mert mindent tud, mi hol van a lakásban, ismeri az utakat bármerre is menjünk,akár autóval, akár gyalog. Nem létezik a Föld nevű bolygón olyan élőlény amit ne ismerne, és kontinensenkét elsorolja... agyam eldobom tőle, Guiness rekordok 2011 elejétől a végéig vágja..szóval egy zseni gyerekem van!
Kis hölgyet pedig imádom, igazi kis hercegnő. Néha olyan hisztis is, de imádom! Eddig ő is engem, már pénteken megkaptam-"Orsi, I love you"-mondanom sem kell olvadoztam...Annyira cuki volt!:D
Voltunk vásárolni többször is a családdal, illetve anyukával és a gyerekekkel, nagyon jól viselik, habár itt ugye alapvető joga mindenkinek, hogy megkapja amit akar, hát ők is megkapják! Amit akarnak, habár olyan boltba járnak ahol csak egészséges étel van, így ez nem okoz sok gondot. De alapvetően jól nevelt gyerkőcök!
Tegnap ismét a vásárlás után kimentünk a parkba:) délelőtt még szakadt az eső, aztán délután kisütött a nap, hát a gyerkőcök a szökőkútban fürödtek..csupa vizesek lettek, mert hát ha akarnak, csak menjenek, nem baj ha vizesek lesznek.:)De annyit nevettek, valóban kellett a kikapcsolódás:) Este a boltban vásárolt tojásokat gondosan befestettük, dekoráltuk, ahogyan kell.Mert az Easter Bunny másnap reggel elrejti a kertben amit a gyerekeknek meg kell találni.
Hát ez napom úgy indult, hogy előre megbeszéltük, hogy ők keltenek engem ha a Bunny megérkezett, igyekeztem összeszedni magam, mert már vártak nagyon!Indulhatott a tojás keresés! Megint cukik voltak:) Persze fiúcska sokkal többet talált és elakarta szedni a testvérétől, de szülők rábeszélték, ez nem jó ötlet, így ez is megoldódott hamar:)
A Bunny nagyon kedves Amerikában, mert az au pairoknak is hozott ajándékot!Jelly beans és csoki volt a tojásokban, cuki kis kosárban és egy Gift Card (vásárlási utalvány) :)
Persze az otthonról hozott ajándékaimmal én is csatlakoztam a Bunny meglepetéseihez. Kinder tojásnak különösen örültek:) itt nincs ilyen!
Délutánt a parkban töltöttük családostul, ez is jó volt, kicist leégtünk, mert ma igazi nyári kánikula volt, nem is gondoltuk a tegnapi esőzés után, de ma megint vihar volt, szóval elég szeszélyes az időjárás errefelé!
Este host anyuka elvitt az itteni barátosnémhoz Cindyhez! Beültünk egy Starbucksba beszélgetni. Igazán jó volt megosztani az élményeket egy olyan emberrel aki, most pontosan azt érzi amit én...szükségünk van erre, mert akármilyen happy-k vagyunk azért sok minden hiányzik az életünkből!
Holnap 9-kor kezdek, így lassan nyugovóra térek!
Jajj, majd elfelejtettem ma megvolt az első vezetésem az extra nagy új autómmal! Kemény volt! Szokni kell a méreteket, meg koncentrálni, mert annyi Stop tábla van, hogy 2 percenként meg kell állni! Nem hiszitek el, legalábbis én nem hittem a szememnek! Az egyenrangú kereszteződés úgy működik, hogy az megy előbb aki hamarabb ért a kereszteződésbe! És ennyi! Senki nem aggódik nem siet, simán betartják!
Na holnapra, illetve otthoni idő szerint mára, sok locsolót a csajoknak,a fiúknak pedig sok piros tojást!
Pusszancs
2011. április 24., vasárnap
Orientáció és az első napjaim!
Azt hiszem én is elvesztem időérzékem vagy beszívott a nagy USA magába, mert teljesen elvesztettem magam, mert valóban nagyon gyorsan mennek a napok.Holnap lesz egy hete, hogy megérkeztem.
Akkor kezdjük az elejétől...
Bécsből indultam, elég macerás volt minden, ha tehetném nem innen indulnék ismét. A lefoglalt helyemnek lőttek, oké írták hogy nem 100 százalék, de mikor becsekkoltam még az volt, hát később már nem, így az utolsó voltam a felszálló utasok közül.Hát mondanom sem kell, hogy a középső sor közepén kaptam helyet :S nem volt túl izgalmas!De túléltem, volt 3-4 film ami közül tudtunk választani, de engem nem igazán kötött le.Próbáltam olvasni, lefoglalni magam, ha ez sem jött be akkor hoztak valami ennivalót.De elég hosszú utazás volt!
Aztán végre megérkeztem JFK reptérre New Yorkba....leendő au pairoknak mondom, hogy a gépen 2 db!!!!papírt kell kitölteni, mert én csak egyet kaptam...naná, hogy nem volt elég!I-94 vagy valami hasonló nyomtatvány amit még ki kell tölteni, mert automatikusan adnak egyet, de a másodikat kérni kell!Én zseniálisan beálltam a sorba, és a fekete hatalmas bácsi közölte velem, hogy akkor most menjek vissza hatalmas tömeg mögötti asztalhoz és töltsem ki a hiányzó adatlapot....zseniális....de szerencsére vissza engedtek, így nem kellett újra sorba állni:)
Szóval megérkeztem, meglepetésként nagybátyjámék vártak a reptéren, megtaláltam a kis csapatom, de a nagybátyjámékkal maradtam. Mindenki azt hitte a szüleim, és hogy elkísértek a nagy útra:)
Nagy nehezen elindultunk a reptérről, de addigra már kellőképpen hulla volt mindenki. Ismét egy fekete sofőr várt minket aki elszállított Stamfordba. Zseniális volt, imádkoztam, hogy ne dobjam ki a taccsot útközben...de utána sikerült. Na ezt már említettem, hogy a gyomrom kikészült, de azóta sem a legjobb, de itt minden más valóban, így nem is csodálom.
Az orientáció amúgy jó volt, leszámítva a borzasztóan unalmas Eü részt...de Jody (APIA előadó) mindezt hamar elfelejtette velünk, mert ő zseniális volt! Egy mexikói és egy német lánnyal kerültem egy szobába, Cindyvel (német lánnyal) elég jól kijöttünk, de a másik lány, hát nem tudom, eszméletlen kíváncsi vagyok mi lesz vele.18 éves de katasztrófa, rendetlen, idétlen, felelőtlen, agyament egy csaj, nem tudom hogyan fog 2 gyerekre vigyázni.
Szerdán megejtettük a NY túrát, nagyon jó volt, csak az a baj, hogy rohanni kellett egész este.5:30 kor indultunk és 11:30-ra vissza is értünk.Voltunk a Rockefeller Center-Top of the Rock kilátójában, aztán kicsit tudtunk vásárolni a cityben is, megnézni az M&M Store-t, végül a Battery Parkból csodálhattuk meg a Szabadság szobrot ami iszonyat messze volt tőlünk. Közben a 2 idegenvezetőnk jobbnál jobb sztorival próbálták feldobni a társaság hangulatát.Jártunk Jackie Kennedy régi lakásánál, User lakásánál, Donald Trump luxus szállodájánál is.
Aztán elérkezett a várva várt csütörtöki nap, amikor igazából már senki nem akart tovább utazni, mert elég jól összeszokott a társaság. Voltak thai, dél-afrikai, brazil, német, litván, lengyel, angol, kanadai, costa ricai, mexikói, osztrák, svéd lányok és én egyedüli magyar.
Csütörtökön indulás előtt is kemény fejtágítás volt.
Voltak olyan lányok akikért a hotelbe jött a család, volt aki repcsizett, volt aki vonatozott, mint például én is!
Majdnem egy órát késtünk...szinte mindenki elaludt a vonaton, a lehető legrosszabb formánkban találkoztunk a fogadó családjainkkal...vicces volt.
Értem a host anyuka és a kisfiú jött.Készítettek nekem egy szuper jó kis táblát WELCOME ORSI! felirattal.Kisfiú tartotta de szegénykém annyira fáradt volt......Nagyon szimpatikusak és kedvesek voltak!
Kis hölggyel nem találkoztam csak másnap reggel, ő is nagyon cuki!
A szobámba bekészített ajándékok vártak, csoki, sampon, tusfürdő, testápoló igazából minden ami szükséges, és két Adam Sandler film, mivel még a bemutatkozó levelemben írtam, hogy ő a kedvencem :D Szuper jó kis szoba.Minden új, most csinálták meg az egész alagsort. Van egy szupi kis zuhanyzós fürdőm, hatalmas tükörrel, mindenféle hasznos dologgal felszerelve. Aztán a szobám, van egy jó magas ágyam, meg is lepődtem hogyan fogok felmászni rá, de itt ez a normális :) Van egy kis gardróbom, TV, DVD, CD lejátszó és a szobához illő kiegészítők. Az előtérben pedig egy nappali egy hatalmas fotellel. Ígérem amint lesz fényképezőm, megmutatom....
Addig is így képek nélkül tudok az élményeimről beszámolni.
Anyukámnak nagyon boldog születésnapot kívánok ezúton is!
Holnap folytatom megígérem, de ma nagyon elfáradtam.
Pusszancs
Akkor kezdjük az elejétől...
Bécsből indultam, elég macerás volt minden, ha tehetném nem innen indulnék ismét. A lefoglalt helyemnek lőttek, oké írták hogy nem 100 százalék, de mikor becsekkoltam még az volt, hát később már nem, így az utolsó voltam a felszálló utasok közül.Hát mondanom sem kell, hogy a középső sor közepén kaptam helyet :S nem volt túl izgalmas!De túléltem, volt 3-4 film ami közül tudtunk választani, de engem nem igazán kötött le.Próbáltam olvasni, lefoglalni magam, ha ez sem jött be akkor hoztak valami ennivalót.De elég hosszú utazás volt!
Aztán végre megérkeztem JFK reptérre New Yorkba....leendő au pairoknak mondom, hogy a gépen 2 db!!!!papírt kell kitölteni, mert én csak egyet kaptam...naná, hogy nem volt elég!I-94 vagy valami hasonló nyomtatvány amit még ki kell tölteni, mert automatikusan adnak egyet, de a másodikat kérni kell!Én zseniálisan beálltam a sorba, és a fekete hatalmas bácsi közölte velem, hogy akkor most menjek vissza hatalmas tömeg mögötti asztalhoz és töltsem ki a hiányzó adatlapot....zseniális....de szerencsére vissza engedtek, így nem kellett újra sorba állni:)
Szóval megérkeztem, meglepetésként nagybátyjámék vártak a reptéren, megtaláltam a kis csapatom, de a nagybátyjámékkal maradtam. Mindenki azt hitte a szüleim, és hogy elkísértek a nagy útra:)
Nagy nehezen elindultunk a reptérről, de addigra már kellőképpen hulla volt mindenki. Ismét egy fekete sofőr várt minket aki elszállított Stamfordba. Zseniális volt, imádkoztam, hogy ne dobjam ki a taccsot útközben...de utána sikerült. Na ezt már említettem, hogy a gyomrom kikészült, de azóta sem a legjobb, de itt minden más valóban, így nem is csodálom.
Az orientáció amúgy jó volt, leszámítva a borzasztóan unalmas Eü részt...de Jody (APIA előadó) mindezt hamar elfelejtette velünk, mert ő zseniális volt! Egy mexikói és egy német lánnyal kerültem egy szobába, Cindyvel (német lánnyal) elég jól kijöttünk, de a másik lány, hát nem tudom, eszméletlen kíváncsi vagyok mi lesz vele.18 éves de katasztrófa, rendetlen, idétlen, felelőtlen, agyament egy csaj, nem tudom hogyan fog 2 gyerekre vigyázni.
Szerdán megejtettük a NY túrát, nagyon jó volt, csak az a baj, hogy rohanni kellett egész este.5:30 kor indultunk és 11:30-ra vissza is értünk.Voltunk a Rockefeller Center-Top of the Rock kilátójában, aztán kicsit tudtunk vásárolni a cityben is, megnézni az M&M Store-t, végül a Battery Parkból csodálhattuk meg a Szabadság szobrot ami iszonyat messze volt tőlünk. Közben a 2 idegenvezetőnk jobbnál jobb sztorival próbálták feldobni a társaság hangulatát.Jártunk Jackie Kennedy régi lakásánál, User lakásánál, Donald Trump luxus szállodájánál is.
Aztán elérkezett a várva várt csütörtöki nap, amikor igazából már senki nem akart tovább utazni, mert elég jól összeszokott a társaság. Voltak thai, dél-afrikai, brazil, német, litván, lengyel, angol, kanadai, costa ricai, mexikói, osztrák, svéd lányok és én egyedüli magyar.
Csütörtökön indulás előtt is kemény fejtágítás volt.
Voltak olyan lányok akikért a hotelbe jött a család, volt aki repcsizett, volt aki vonatozott, mint például én is!
Majdnem egy órát késtünk...szinte mindenki elaludt a vonaton, a lehető legrosszabb formánkban találkoztunk a fogadó családjainkkal...vicces volt.
Értem a host anyuka és a kisfiú jött.Készítettek nekem egy szuper jó kis táblát WELCOME ORSI! felirattal.Kisfiú tartotta de szegénykém annyira fáradt volt......Nagyon szimpatikusak és kedvesek voltak!
Kis hölggyel nem találkoztam csak másnap reggel, ő is nagyon cuki!
A szobámba bekészített ajándékok vártak, csoki, sampon, tusfürdő, testápoló igazából minden ami szükséges, és két Adam Sandler film, mivel még a bemutatkozó levelemben írtam, hogy ő a kedvencem :D Szuper jó kis szoba.Minden új, most csinálták meg az egész alagsort. Van egy szupi kis zuhanyzós fürdőm, hatalmas tükörrel, mindenféle hasznos dologgal felszerelve. Aztán a szobám, van egy jó magas ágyam, meg is lepődtem hogyan fogok felmászni rá, de itt ez a normális :) Van egy kis gardróbom, TV, DVD, CD lejátszó és a szobához illő kiegészítők. Az előtérben pedig egy nappali egy hatalmas fotellel. Ígérem amint lesz fényképezőm, megmutatom....
Addig is így képek nélkül tudok az élményeimről beszámolni.
Anyukámnak nagyon boldog születésnapot kívánok ezúton is!
Holnap folytatom megígérem, de ma nagyon elfáradtam.
Pusszancs
2011. április 21., csütörtök
Álmosan....és utazás!
Sziasztok!
Igyekszem nagyon az írással, de mivel mi sajnos 6 órával mögöttetek járunk így a napunk sokszor csak akkor kezdődik mikor otthon már lassan vége.Hazai idő szerint reggel 7-re sikerült ágyba vergődnöm, így nem sok élménnyel tudok szolgálni.
Sajna most kelnünk kell, pedig mindenki hulla! Tegnapi nap elég sok(k) volt.
NY eszméletlen! :)
Habár rohantunk végig...de erről majd legközelebb.
A lényeg, hogy csomagolnom kell és végre kikecmeregni az ágyból, mert ma tényleg irány Washington!
Még egy fél napos fejtágítás, aztán itteni idő szerint 4:55 kor indul a vonatunk DC-be (elég sokan utazunk együtt) kb olyan 9:45 re már hipp-hopp ott leszünk:)
Szóval most röviden tömören ennyi.Drukkoljatok!Az első személyes talim a családommal akikkel 1 évig laknom kell! Azt mondják az első 4-5 perc húzós és kemény, sok minden eldőlhet.
Ja és a kézi táskám elszakadt, a bőröndömről pedig az egyik cipzár..szóval szorítsatok hogy kibírja!
Hamarosan ismét jelentkezem!
Pusssz
Igyekszem nagyon az írással, de mivel mi sajnos 6 órával mögöttetek járunk így a napunk sokszor csak akkor kezdődik mikor otthon már lassan vége.Hazai idő szerint reggel 7-re sikerült ágyba vergődnöm, így nem sok élménnyel tudok szolgálni.
Sajna most kelnünk kell, pedig mindenki hulla! Tegnapi nap elég sok(k) volt.
NY eszméletlen! :)
Habár rohantunk végig...de erről majd legközelebb.
A lényeg, hogy csomagolnom kell és végre kikecmeregni az ágyból, mert ma tényleg irány Washington!
Még egy fél napos fejtágítás, aztán itteni idő szerint 4:55 kor indul a vonatunk DC-be (elég sokan utazunk együtt) kb olyan 9:45 re már hipp-hopp ott leszünk:)
Szóval most röviden tömören ennyi.Drukkoljatok!Az első személyes talim a családommal akikkel 1 évig laknom kell! Azt mondják az első 4-5 perc húzós és kemény, sok minden eldőlhet.
Ja és a kézi táskám elszakadt, a bőröndömről pedig az egyik cipzár..szóval szorítsatok hogy kibírja!
Hamarosan ismét jelentkezem!
Pusssz
2011. április 18., hétfő
Megérkeztem!
Itt vagyok!!!Jelenleg Stamford egyik szállodájában tengetjük napjainkat!
15 perc múlva keltenek bennünket, így nincs sok időm, csak bejelentkezem, hogy minden rendben volt az út során!
Azt leszámítva, hogy a gyomrom kikészült :S De remélem ez csak a fáradtságnak és a hosszú utazásnak köszönhető....mert ma már megpróbálok enni valamit kis könnyű ételt.
A fürdőről......Haha, tényleg vicces ez a tusoló, olvatsam már hogy többen nem tudtak meleg vizet csiholni belőle...mi sem:) de aztán sikerült!Egyszerűen oltári hülyén néz ki az egész, valahogy el kell tekerni, meg ki kell emelni egy ilyen kis fém valamit.Nem tudom ezt így leírni pontosan, de vicces volt!
A drága kis családom befizetett New York tripre, így szerdán irány a város!Azt hiszem akkor fogok írni, mert most nem történnek extra dolgok, de ha mégis akkor jelentkezem!
Pusssz
p.s.: képek sajnos még nem lesznek, mert nincs fényképezőm :( de amint lesz akkor pótolom a lemaradást!
15 perc múlva keltenek bennünket, így nincs sok időm, csak bejelentkezem, hogy minden rendben volt az út során!
Azt leszámítva, hogy a gyomrom kikészült :S De remélem ez csak a fáradtságnak és a hosszú utazásnak köszönhető....mert ma már megpróbálok enni valamit kis könnyű ételt.
A fürdőről......Haha, tényleg vicces ez a tusoló, olvatsam már hogy többen nem tudtak meleg vizet csiholni belőle...mi sem:) de aztán sikerült!Egyszerűen oltári hülyén néz ki az egész, valahogy el kell tekerni, meg ki kell emelni egy ilyen kis fém valamit.Nem tudom ezt így leírni pontosan, de vicces volt!
A drága kis családom befizetett New York tripre, így szerdán irány a város!Azt hiszem akkor fogok írni, mert most nem történnek extra dolgok, de ha mégis akkor jelentkezem!
Pusssz
p.s.: képek sajnos még nem lesznek, mert nincs fényképezőm :( de amint lesz akkor pótolom a lemaradást!
2011. április 6., szerda
Irány Washington!
Most már szinte biztos!
Minden papírom megvan, Április 17-én indulok!
És hogy miért ekkor?Amikor vasárnap nincs is indulás?!Hát akkor leírom az elejétől....
Ez egy kissé bonyolult történet.
A jelenlegi host családommal Február óta vagyok kapcsolatban, ők kb. a 10. jelentkező családom. Az első levelük alapján nem igazán gondoltam őket potenciális családomnak, mert Júliustól kerestek au pairt és előtte regisztráltak a rendszerben. (tehát soha nem volt még au pairjük csak babysitter ).De aztán mégis elkezdtünk beszélni, levelezni és egyre jobban megértettük egymást és szimpik voltak a gyerekek is, ja tényleg 2 lurkóm lesz egy fiú aki 6 éves és egy kishölgy aki 3!
De ekkor még mindig zavart az, hogy csak nyáron tudnék indulni.
Egyszercsak berobbant egy másik család a semmiből, szó szerint mert bejelölt aztán 5 percre már hívtak is telefonon, na jó mondom ez kész ilyen még nem volt....És hogy holnap beszéljünk még, mondom ok. De igazából fel sem fogtam, meg közben a másik család egyre jobban érdekelt.Így nem nagyon lopták a szívembe magukat, de mikor megláttam hogy nagybátyjámtól 5 percre laknak, mondtam: "Na jó....végig gondolom!"........de.....Egy óriási gondom volt velük, az még oké hogy 3 gyerek volt 4,5 és 7 évesek, de a legnagyobb gondom hogy apuka egyedül neveli őket....hmm...na neee....elvileg heti 45 óra a munkaidő, nála csak 3 napot kellett volna dolgozni meg 2 hetente hétvégén, ugyanazért a pénzért. Mindenki győzködött hogy ilyen lehetőségem nem lesz, NY közel, nagybátyjám közel....de valahogy nekem nem....
Inkább a washingtoni családon járt az eszem, de sajnos ők csak Júliustól akarnak!
És egyedülálló apuka másnap hívott is hogy ő engem akar, mert hogy rokonaim is vannak arrafelé és hogy így nem lesz honvágyam és hogy tök jó, mert az előző au pairja nemrég lelépett mert színésznő akart lenni...na mindegy nagybátyjámék azonnal lecsekkolták, házát, körülményeket, szinte mindent! De nálam még mindig Washington a best, akik persze még nem döntöttek!
Hát így másnap reggelig kibalhéztam, hogy dönthessek! Így azonnal írtam washingtoniaknak, hogy tudnom kell a döntésüket mert ha nem engem akarnak, akkor nekem van egy másik család...
Húú kész volt az a nap, anyuka mikor felébredt fejvesztve hagyta az üzeneteket a telfonomon, hogy -"Ugye nem késett még le az egészről, mert ők engem akarnak!"- Mondom nagyszerű!Nem késtek el mert addig a másik családnál még mindig csak húztam az időt....Előtte nap pont említettem már host anyukának hogy nem lehetne hogy kicsit korábban menjek ? Hát belementek, mondták bármi, de menjek! Hát így őket választottam!
De a story még mindig csak folytatódik!:D
Szóval megegyeztünk Július helyett az utazásom Május 30. Minden vízumhoz szükséges papírt megkaptam, minden haladt a megszokott rendben - de aztán pár hétre rá hívtak, hogy ne haragudjak de inkább menjek korábban, mert mégis csak jobb lenne nekik! Április 18. vagy Május 9......Szuper!Nekem is!így a következő dátum Április 18., ismét megkaptam a papírokat, így már csak a vízumon múlott minden.És elég nagy parában voltam, hogy nekem volt már egy visszadobott vízum kérelmem még 2003-ból. De minden simán ment, ezer hála érte a volt kollegámnak és igazgató bácsinak akik közvetlenül a követéségig elszállítottak!És persze Petinek a rengeteg egyéb segítségért! :D
De ezennel még mindig nincs vége, mert mikor megírtam a családomnak, hogy minden rendben akkor pár napra rá ismét egy újabb levél....Nem tudnék még 1 nappal korábban menni? :) Hát dehogynem! Korábban bármikor:) Csak később ne kelljen!Ezt pedig azért mert a kis család beíratott valami speckó AAA Driving Course-ra, ami 1 nappal az orientáció előtt lesz.
Szeretném megköszönni mindenkinek aki mellettem volt ( Bianka, Márti, Csilli, Juca, Peti, Lajos és persze a családomnak) és akik segített abban, hogy most készen állok a nagy útra!
Szóval Április 17-én indulok Bécsből közvetlen járattal. Kész minden...orvos, fogászat, bank, wááá ezer helyre kellett mennem, de kész,így a maradék időmet megpróbálom a barátommal tölteni, aki borzasztóan fog hiányozni! <3
Legközelebb már az USA-ból jelentkezem!
Pussz
Minden papírom megvan, Április 17-én indulok!
És hogy miért ekkor?Amikor vasárnap nincs is indulás?!Hát akkor leírom az elejétől....
Ez egy kissé bonyolult történet.
A jelenlegi host családommal Február óta vagyok kapcsolatban, ők kb. a 10. jelentkező családom. Az első levelük alapján nem igazán gondoltam őket potenciális családomnak, mert Júliustól kerestek au pairt és előtte regisztráltak a rendszerben. (tehát soha nem volt még au pairjük csak babysitter ).De aztán mégis elkezdtünk beszélni, levelezni és egyre jobban megértettük egymást és szimpik voltak a gyerekek is, ja tényleg 2 lurkóm lesz egy fiú aki 6 éves és egy kishölgy aki 3!
De ekkor még mindig zavart az, hogy csak nyáron tudnék indulni.
Egyszercsak berobbant egy másik család a semmiből, szó szerint mert bejelölt aztán 5 percre már hívtak is telefonon, na jó mondom ez kész ilyen még nem volt....És hogy holnap beszéljünk még, mondom ok. De igazából fel sem fogtam, meg közben a másik család egyre jobban érdekelt.Így nem nagyon lopták a szívembe magukat, de mikor megláttam hogy nagybátyjámtól 5 percre laknak, mondtam: "Na jó....végig gondolom!"........de.....Egy óriási gondom volt velük, az még oké hogy 3 gyerek volt 4,5 és 7 évesek, de a legnagyobb gondom hogy apuka egyedül neveli őket....hmm...na neee....elvileg heti 45 óra a munkaidő, nála csak 3 napot kellett volna dolgozni meg 2 hetente hétvégén, ugyanazért a pénzért. Mindenki győzködött hogy ilyen lehetőségem nem lesz, NY közel, nagybátyjám közel....de valahogy nekem nem....
Inkább a washingtoni családon járt az eszem, de sajnos ők csak Júliustól akarnak!
És egyedülálló apuka másnap hívott is hogy ő engem akar, mert hogy rokonaim is vannak arrafelé és hogy így nem lesz honvágyam és hogy tök jó, mert az előző au pairja nemrég lelépett mert színésznő akart lenni...na mindegy nagybátyjámék azonnal lecsekkolták, házát, körülményeket, szinte mindent! De nálam még mindig Washington a best, akik persze még nem döntöttek!
Hát így másnap reggelig kibalhéztam, hogy dönthessek! Így azonnal írtam washingtoniaknak, hogy tudnom kell a döntésüket mert ha nem engem akarnak, akkor nekem van egy másik család...
Húú kész volt az a nap, anyuka mikor felébredt fejvesztve hagyta az üzeneteket a telfonomon, hogy -"Ugye nem késett még le az egészről, mert ők engem akarnak!"- Mondom nagyszerű!Nem késtek el mert addig a másik családnál még mindig csak húztam az időt....Előtte nap pont említettem már host anyukának hogy nem lehetne hogy kicsit korábban menjek ? Hát belementek, mondták bármi, de menjek! Hát így őket választottam!
De a story még mindig csak folytatódik!:D
Szóval megegyeztünk Július helyett az utazásom Május 30. Minden vízumhoz szükséges papírt megkaptam, minden haladt a megszokott rendben - de aztán pár hétre rá hívtak, hogy ne haragudjak de inkább menjek korábban, mert mégis csak jobb lenne nekik! Április 18. vagy Május 9......Szuper!Nekem is!így a következő dátum Április 18., ismét megkaptam a papírokat, így már csak a vízumon múlott minden.És elég nagy parában voltam, hogy nekem volt már egy visszadobott vízum kérelmem még 2003-ból. De minden simán ment, ezer hála érte a volt kollegámnak és igazgató bácsinak akik közvetlenül a követéségig elszállítottak!És persze Petinek a rengeteg egyéb segítségért! :D
De ezennel még mindig nincs vége, mert mikor megírtam a családomnak, hogy minden rendben akkor pár napra rá ismét egy újabb levél....Nem tudnék még 1 nappal korábban menni? :) Hát dehogynem! Korábban bármikor:) Csak később ne kelljen!Ezt pedig azért mert a kis család beíratott valami speckó AAA Driving Course-ra, ami 1 nappal az orientáció előtt lesz.
Szeretném megköszönni mindenkinek aki mellettem volt ( Bianka, Márti, Csilli, Juca, Peti, Lajos és persze a családomnak) és akik segített abban, hogy most készen állok a nagy útra!
Szóval Április 17-én indulok Bécsből közvetlen járattal. Kész minden...orvos, fogászat, bank, wááá ezer helyre kellett mennem, de kész,így a maradék időmet megpróbálom a barátommal tölteni, aki borzasztóan fog hiányozni! <3
Legközelebb már az USA-ból jelentkezem!
Pussz
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)