Öröm és bánat

Ez jellemezné az elmúlt időszakomat leginkább! 

Az utolsó bejegyzésem írása közben saját magamat kellett leállítani, mielőtt nagyon bele melegedtem volna a témába!Nagyon pipa voltam! Habár a véleményem  mit sem változott!

Sajnos nem feltétlenül a  cég hibás, hanem  mint ahogy más helyeken is vannak olyan emberek, akik szeretik megkeseríteni mások életét...Ilyenek néha a conselorok, akik ha valamit eldöntenek nincs mit tenni, mert a cégnek fogalma sincs ki kicsoda.
A bonyodalom sajnos Erikánál ütközött ki...ha rajtam és a családomon múlna még mindig nálunk lakna!!!De jó is lenne....Mennyivel kevesebbet kéne dolgozni, :) simán megosztottuk volna a feladatokat, vagy egy gyerekre egy au pair...de ezek már csak múlt időben sajnos, mert sajnos az újdonsült barátosnémnak haza kellett utaznia:( Mondanom sem kell, hogy mennyire szomorú vagyok! Nagyon jól kijöttünk egymással, két lökött nőszemély! :D De sajnos ezt dobta a gép és remélem ez nem azt jelenti, hogy soha többé nem találkozunk!

Közben a 2. hét szabimat (ami igazából a 3., de hát ami jár az jár a jóknak:):):) megkaptam, tökéletesen leegyezettem mindent a családdal, mert nagymama vigyázott a gyerekekre, alias Mamay :D Tökéletes időzítés mindenkinek kivétel az időjárásnak (borzasztó hideg volt az utolsó napokban), akivel nem sikerült egyeztetnem, de azért túléltük.
Szóval 2 hete szombaton nekivágtam New Yorknak, mert életem szerelem oda érkezett! Már előtte való napokban is gombócot éreztem a  torkomban, milyen lesz majdnem fél év után ismét átölelni Őt...mondanom sem kell mikor megláttam...patakokban kezdtek folyni a könnyeim! Csodás érzés volt mindemellett! Csak átöleltük és szorítottuk egymást!
Drága unokahugicámnál laktunk ismét, aki befogadott Upper East Side-i kuckójába! Még egyszer ezer hála neki!És imádlak!<3

Vasárnap a város felfedezéséről szólt, annyit sétáltunk, hogy este alig bírtuk magunkat felvonszolni a 3.emeletre:D Voltunk Brooklyn Bridge-nél, Wall Streeten, megnéztük a Szabadság-szobrot, majd sétáltunk a Time Square-en. Természetesen célba vettük a kedvenc boltjainkat is mint Tiffany and Co. és Niketown...majd egy óriási levezető séta a Central Parkban! 

Szuper volt! Hétfőn csak egy tipikus amcsi reggelire volt időnk, mert indult a buszunk Atlantic Citybe.

Hamar meg is érkeztünk 2 óra 15 perces volt az út. Elsőre nem tűnt valami nagy számnak, de be kell vallanom másodszorra sem...meg utána sem. Egy igazi elmebeteg paradicsom, ahol a játékfüggő zombik sétálgatnak fel s alá...valószínűleg hétvégére több emberi alak is érkezik, de mivel mi hétfőn érkeztünk elég fura volt az egész.

Komolyan mondom teljes elmebetegség...igazi lúzer, csöves banda....

Mivel péntekig szólt a  szobafoglalásunk, gondoltuk keresünk egy élelmiszer boltot! Na felejtsd el! Nincs! Max. autóval 20 percre...de találtunk egy drogériát (RITE AID)-gyakorlatilag mindent lehet kapni, igaz nem nagy a választék, de a célnak megfelelt. De az arra vezető út, háááát, hogy is mondjam gettó...azt hiszem ez a  legjobb szó rá és rendesen paráztam. A szálloda sorról letérni nem igazán ajánlatos, kivétel az óriási bevásárló részek, de persze étel  ott sincs, csak tömérdek sok drága holmi, ha netalán a kaszinóban megtelne a zsebünk azonnal el is tudjuk verni. De nem kell félteni bennünket, feltaláltuk magunkat! 

A szállodai szobánk amúgy is gyönyörű volt, szívesen pihentünk fent a 19.emelten az óceánra néző extra-hiper nagy ablakunkban. (merthogy szivacsos volt végig az ablak előtt, hogy ott ejtőzhessen az ember) 

Úgy érkeztem, hogy a kaszinózást mindenképpen ki kell próbáljam! Megtettem, de nem nekem való! Én semmi izgalmat nem találtam abban, hogy az 5 dolcsikat csakúgy nyeli a nyavajás gép. Szóval nagyon hamar le is mondtam róla. Helyette játékpénzekért, magunk szórakoztatására videójátékoztunk:) Majd a nyereményt a  gyerkőcöknek adtuk. 

Amúgy az egész Boardwalk ( a sétány neve) nagyon szép, tele szállodákkal, van egy hangulata, meg ugye az óceán, az mindig gyönyörű (kivéve ha nincs akkora köd, hogy az orrodig sem látsz, mert h volt ilyen is). Találtunk egy szuper kis éttermet, ahol a dzsungel állataival az esőerdőben ebédeltünk:)

Majd DC következett, ahol a családom és a gyerkőceim  már tűkön ülve vártak bennünket. Mindenki ki akart jönni elénk az állomásra. Már majdnem oda is értek, mikor mi  már leszálltunk, anyuka hív hogy baj van...egy kis baleset történt és nem tudnak jönni, mert összetörte egy kamion az autójukat! Na mondom  ez remek, pont mikor értem jöttek :( haza metróztunk, ahol drága Szívem megtapasztalta milyen szuper érzés a metróhoz lebócorogni naponta:(  (na jó nem naponta, csak hétvégén, de néha még ez is  sok:):):) Ugye Erika?! :):) Ő is imádta:) De sebaj, kell a mozgás!!!

Washingtonban is minden fontosabb múzeumot és jellegzetességet körüljártunk, majd a barátom arra a megállapításra jutott, hogy szuper jó helyen vagyok, mert ez a  legtökéletesebb a 3 város közül. De amúgy tényleg igaza van! Itt nincs az a  sok fura ember, teljesen normális, mondhatni európaias, szép és rendezett!

Kisasszonyom és a Barátom nagyon megkedvelték egymást, le sem lehetett vakarni egymásról őket! És meg le voltam tojva magyarán szólva :) de nem bántam, mert édesek voltak!

Sajnos pont vasárnap utazott haza a Barim, amikor a kislány 4. szülinapját ünnepeltük:( Teljesen csalódottak voltak, hogy nem maradt még, de ki gondolta volna, hogy ekkora lesz a  szerelem köztük is:) Kishölgyem meg is jegyezte, nem baj ha most elutazik, akkor majd rak neki félre tortát...:) Hát nem zabálnivaló?! Imádom őt is!

Addig minden rendben is ment amíg vissza nem érkeztem az üres szobámba...de aztán ismét patakokban folyt a könnyem. Iszonyatosan nehéz volt az elválásunk a  reptéren, ezt nem kívánom senkinek....Mikor jöttem, nem volt gond, de most azzal a  tudattal hogy ismét 6 hónap amíg nem érinthetem meg...gyilkos volt!

Majd kislány is lejött a szobámba és kérdezgetni kezdett, hol van a  Barátom...Ááá, majd bele haltam. Szerencsére ezek után az ajándékok kibontása volt soron, ami aztán egész későig elnyúlt mert töménytelen mennyiség gyűlt össze...De jobb is volt így, legalább eltereltem a gondolataimat.
Majd ismét egy beszélgetés este anyukával ami szintén sírósra sikerült, de itt már együtt sírtunk. Nem semmi érzés volt! Annyira jó volt, fogta a kezem és együtt sírtunk és közben mondta, hogy nagyon szeretnek és mint eddig is- most is mellettem állnak és ha bármire szükségem lenne csak szóljak! Szuper jók! Imádom őket, mindenkit! Annyira édesek! Ez tartja bennem az erőt és hogy érzem, hogy nagyon szeretnek és szükségük van rám!  Habár mondták, hogy nagyon nagyon szeretnék, hogy maradjak 2.évre, de tudják, hogy a Szerelmem miatt ez nem fog menni, de támogatnak ebben is és teljesen megértenek.

Szóval minden a helyén van végülis, csak kicsit nehéz időszak következik most a Barátom (akit szintén nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon imádok) nélkül és sajnos már Erika nélkül:(

Pont ma kezdem el a német kurzusom! Elég érdekes, mert ugye angolul tanítják! Amíg elég jó! Mert egyszerre mindkét nyelvet gyakorolom, habár a német kicsit húzósnak néz ki, mert kezdő 3. szintre iratkoztam, de ehelyett közép szinten jár a csoport!!! A  tanár szerint nem lesz gondom, maradhatok a   csoportban:) Amúgy tényleg jó, mert mindössze 4-en vagyunk, ami nagyon hatékony tanulást fog eredményezni.

Igyekszem kitartani!

Pusszancs