West Springfield

Húha, ezt jól elhalogattam, de végre itt vagyok.Igyekszem felidézni az eseményeket...

Philadelphia után az utazás központi céljához érkeztünk. Ugyanis azért indultunk útnak, hogy anyuka unokatestvérének az esküvői fogadásán részt vegyünk.

Az esküvő már egy hónappal ezelőtt megvolt   Bahamákon, de ott csak  a szülők és az ifjú pár ünnepelt. Most pedig elhívták a  család apraját, nagyját. Érdekes dolog volt egy ilyenen részt venni, mert akadt egy két különbség, de kezdjük a legelejétől.

Majdnem 6 órás utazás után végre megérkeztünk...félve szálltam ki az autóból, mikor anyuka nagynénjének háza előtt megálltunk. Ott volt mindenki, anyuka szülei , testvérei, azok gyerkőcei nagynénik, nagybácsik, fiatalok, gyerekek és idősek... csak kapkodtam a  fejem ki kicsoda...De mindenki nagyon barátságosan fogadott!Kíváncsiak voltak rám, az országomra és összességében mindenre!:D Azonnal befogadtak, ettünk, ittunk és jókat beszélgettünk, majd mindenki megdicsért az angolom miatt, pedig aztán van még mit fejleszteni...annyiszor szeretném magam másképpen kifejezni, de csak a legegyszerűbben jut eszembe...vagy van olyan is amit még soha életemben nem használtam és akkor aztán kezdődik az activity:)  például gerincsérv, vagy ehhez hasonló okos dolgok...
A legérdekesebb téma legtöbbször a barátom, mindenki szeret erről beszélgetni és azóta mindenki nagy rajongója és követője lett drága szerelmemnek:)
Majd beköltöztünk az út során a második szállodánkba, ami azt hiszem a legborzasztóbb volt mind közül! Azt azért hozzá kell tennem, hogy teljesen beteg voltam mikor anyuka még az első szállodában Phillyben közölte velem, hogy az apartmanban  a hálószoba az enyém...ők majd a nappaliban alszanak...Mondom mi??? Ezt meg aztán, hogy gondolja?! Ráadásul két ágy volt  a szobámba! Nem értettem, főleg mikor kiderült ő egy felfújhatós matracon fog  aludni...elszállt  az agyam...de a lényeg, hogy nem engedett a dologból, azt mondta az au pair progi írja, hogy az au pairnak külön szobát kell biztosítani...na remek! Iszonyat kellemetlenül éreztem magam, és borzasztóan aludtam emiatt. Mondtam majd én alszom a  gyerekekkel a matracon, de azt mondta szó sem lehet róla...Mondanom sem kell, ez a  2 hét alatt mindenhol így zajlott le...Többször bepróbálkoztam, hogy a matracot én birtokolhassam, de esélytelen volt. Így úriasan laktam minden egyes hotelben és a rokonoknál egyaránt...:S

Elég sűrű progi következett aztán, mert anyuka testvéreivel és a gyerkőceikkel töltöttük minden időnket, szabadidőnkben pedig rokon látogatáson voltunk, mert mindenki a környéken lakik:)

Voltunk egy pár múzeumban, de a kedvencem, ami igazából nem is múzeum a  Yankee Candle volt, ahol mindig karácsony van!!! Vásároltunk egy pár karácsonyfa díszt, mézeskalács formákat, gyertyákat és találkoztuk  a Mikulással is,majd  megtudtuk hány nap van még hátra karácsonyig... Szuper volt!
Másnap egy autós múzeumban voltunk,  aztán Dr. Seuss kertjében és tipikus amerikai óriás kajálásokon vettünk részt...

Az esküvőről röviden...Itt az USA-ban az a szokás, hogy kb. este 10 kor mindenki lelép, nem buliznak hajnalig mint  mi! Nem is volt egy fergeteg party...mikor megérkeztünk, megkaptuk az asztalunk sorszámát, nem ám véletlenül rossz helyre ülünk le. Kb. 120-an lehettünk összesen. Az előtérben sajtot, gyümiket, rágcsákat kaptunk. Majd kicsit később végre elfoglalhattuk az  asztalunkat és következett az ifjú pár bevonulása szokásos amcsi tánccal (modern zenére, viccesen táncolnak) majd azért keringőztek is egyet! Ezt követte a testvérek köszöntője...ez nagyon tetszik nekem, semmi hivatalos dolog, csak mindenki elmeséli a  legjobb emlékét a párról.
Következett a vacsi! Volt 2 féle husi, saláta, krumpli és valami tészta (lasagne) féle...That's it! Semmi egyéb! Az asztal sorszáma alapján járulhattunk a svéd asztalhoz!Gyerekek szenvedtek is már rendesen...
Majd egy kis tánci és móka és következett  a süti...kb mindenkinek egy darab kis cupcake jutott...nem ám nagy zabálás mint otthon! És az est fénypontja mikor rájöttem, hogy minden italért fizetni kell...még az ásványvízért is! Nem csoda, hogy nem bírják a  bulit sokáig! Elég érdekes volt számomra. És 10 óra után mi is fogtuk a  kis motyónkat és haza ballagtunk!

A hát hátralévő részét a szállodában töltöttem kresz tanulással és némi kondizással.

Egy  normál adag reggeli :S

Eszméletlen mit össze kellett kajázni a rokonoknál és az éttermekben...értem már mitől ekkorák az amcsik..agyrém!

Összességében remekül éreztem magam  csodás kis nyugodt West Springfieldben!

(Ami annyira nem nyugodt mindig mert kb 3 héttel ezelőtt pontosan ezen a helyen pusztított egy tornádó.)

Anyuka testvérétől meghívást kaptam magukhoz így lehet San Franciscoba is ellátogatok egyszer:)