És az élményeim pedig egyre halványulnak így éppen itt az ideje, hogy megosszam veletek!
A következő család látogatós helyszínünk volt. Na ettől már kicsit jobban paráztam mint Springfieldtől, mert itt a családnál laktunk és nem szállodában. Első látszatra meg is volt a baj, ismét külön szobát kaptam, a családom pedig egy szobában aludt és a vendéglátó nagynéni családja is....:S Ismét remekül éreztem magam :( Borzasztó volt!De valahogy kénytelen voltam megbarátkozni a helyzettel, élvégre ők ezt előre lebeszélték úgy gondolom, és nem csak úgy váratlanul leptük meg őket!
Eleinte totálisan kényelmetlenül éreztem magam, mert durva volt hogy egy ismeretlen család hűtőjében turkáljak, a lakásukban mászkáljak. De aztán megszoktam mivel 5 napot töltöttünk náluk és nagyon kedvesek voltak velem ők is!
Szuper programokat találtak ki, nagyon élveztem az ott tartózkodást.
Első nap óceán nézőbe mentünk, majd a gyerekek sikítozva futottak az utcán a sok sirály láttán, mivel tudják igazán utálom a madarakat. Innentől kezdve ez volt a legújabb, hobbijuk, engem riogatni a madarakkal:) Nagyon élvezték:)
Másnap vettük a kis sátorfánkat és lementünk az óceánhoz fürcsizni. Bevallom nekem kegyetlen hideg volt, nem is értem a gyerekek hogy a csodába tudtak bele menni. Én még a parton is megakartam fagyni és egy ideig nem is vetkőztem fürdőrucira. De aztán rászántam magam és nekiálltam a parton kreszt tanulni....(Mivel még mindig ezzel szenvedek, nincs rá időm és kedvem sem sok :, mert rettentő módon fel tudom idegesíteni magam a kérdéseken) íme egy példa:(
Wáááá, ennek meg mi a fene köze van a vezetéshez....És ehhez hasonló finom kis kérdések amik kb. fél perc alatt totál felborzolják az idegeimet!
Na de visszatérve Mainre, tanulás közben rettentően leégtem... ami elég vicces, mert én is csak későn vettem észre! Nem is értem, hogyan mikor előtte a fagyhalál kerülgetett:)
Következő nap egy csodás parkba mentünk, ahol a környéken élő össze állatkát láthattuk. Itt nem is ez volt fontos hanem a környezet, csoda szép volt. Nekem Maci Laci jutott eszembe...
Negyedik napon pedig egy lenyűgöző partszakaszhoz látogattunk ahol egy világító torony is volt. Órákat töltöttünk ott, nem gondoltam volna, de nagyon jól éreztük magunkat, sokat fényképeztünk, futkostunk, szórakoztunk.
Haza úton elkezdtem a gyerkőceimet magyarul tanítani...egyszerűen eszméletlenek! Szuper jók!
Ismét egy kis vidi az itt töltött napjainkról:
Nemrég találtam rá a blogodra, de elejétől végéig elolvastam :) Várom a következő beszámolót, nagyon ügyesen bánsz a gyerekekkel :)
VálaszTörlésSzia Lili!
VálaszTörlésAranyos vagy!Köszönöm!