Hol is tartottam?!

Furcsa az élet...pár hónappal ezelőtt, még otthonról elmélkedtem mások blogjait böngészve az au pair élet előnyeiről, buktatóiról. Élveztem hogy az elején olyan sok minden történik! Velem még most is így van, csak valóban kezdem érezni, mikor lecsendesül az ember körül minden, hmm remélem nem... az a bizonyos "Vihar előtti csend!"
Tényleg lassan kezdem megszokni a  dolgokat. Igaz élvezem, hogy nem kell a térképet nézegetnem, hogy hol is vagyok, merre is akarok menni, szeretek  a városban vezetni. Persze van még mit felfedezni bőven!

Az az igazság, nem is tudom pontosan, mi is történt! Egész hét ismét esős volt, így nem nagyon tudtunk kimozdulni. Ez eléggé meg is viselte a gyerkőcöket...
Egyik nap süti gyártás volt a program..kettesben a  kisasszonnyal!

Hát nem a legjobb kreálmányom, de milyen legyen egy cookies...Az íze fini volt, mert nagyon hamar beflamózták!

Szerdán nem emlékszem, mi történt, azt hiszem semmi érdemleges! Napi rutin, menetrend szerint! :D

Csütörtök volt  a hét legizgalmasabb napja! Gyerekeken érződött a hosszas bezártság már a hétvége közeledtével. Nyírták egymást finoman szólva! Majd elfogyott a  cérnám és mondtam, hogy irány a park! Nem bánom mekkora sártenger van! Összekaptuk magunkat és útnak indultunk, de ismét úgy gondoltam ezt autóval könnyebben megoldom...így az 5 percre lévő parkhoz kocsikáztunk! Jó döntés volt! Vittünk minden nyavaját...labdákat, baseball felszerelés, rollert...
Na a parkoláskor elkezdődtek a gondok...megjelent a fagyis autó! Óriási örömködés, mert hogy fagyit akarnak! Remek! Mire kikászálódtunk az autóból, mire odaértünk a fagyis bácsi elment, amit persze én egy cseppet sem bánok! Meggyőztem őket, majd hazafelé beugrunk fagyizni...
Az egész játszóteresdi jól ment! Fiúval kosaraztunk, kislány  rollerezgetett, sima ügy volt. Na de mikor menni kellett...hahaaa, szerencsétlen au pair gyűjtse be a holmikat és a két gyereket, miközben persze ők aztán egyáltalán nem akarnak haza menni. Természetesen előtte mindig lefixáljuk, meddig maradunk a  félreértések elkerülése végett! De most ez nem jött be....Hiszti, hiszti az energiával nem bíró gyerekeimen...Mikor elkaptam az egyiket, a másik elrohant, mire a másikat megfogtam akkor az előző rohant el és közben szétszórtunk mindent. Tudom ez az élet...csak még nekem fura :) De nem adtam fel a harcot, megküzdöttünk! Nyertem!
Igaz késéssel!
Az idő azért volt fontos mert kisasszonynak 7-kor szunya van, na mi 5-kor indultunk útnak. Mondanom sem kell, elúsztunk!
Autóban aztán jött a Nyavajgás második felvonása! Ugyanis számon kérték rajtam, miért nem a fagyizó felé megyünk....viccből...aztán elmagyaráztam mi is a helyzet...
A 3. felvonás címe Sikítás, ordítás, bőgés! Nem hatott meg! Így jártak, majd legközelebb ha tudjuk tartani a megbeszélteket, lesz mindenre idő...Élmény volt haza vezetni...:S
Itthon is folyatódott a  dráma...mikor apuka haza jött, mindenki csendben nézte  a TV-t, miközben a vacsit gyártottam a konyhában. Nem tudom mit gondolhatott, mit csináltam a gyerekekkel, kibőgött szemmel, hót kusban ücsörögnek...
Elmeséltem mindent, mert attól tartottam, kicsit túl lőttem a  célon. .mert eddig mindent megkaptak! De szerencsére nem, anyuka pont azért sírt, hogy ne haragudjak, de annyira szégyelli, hogy ilyenek a gyerekek, mert ő nem akarja, hogy rosszul érezzem magam...És hogy csak nyugodtan legyek velük szigorú...
Héééé! De hát ez a munkám! Nem nyaralni jöttem! De végig gondolva az egészet,  ez egy szuper dolog! Pont ezért írtam le  sztorit ilyen aprólékosan hogy mi és hogyan volt...mert szerintem nem semmi családom van!  :) Engem sajnálnak, nehogy rosszul érezzem magam...szóval le a kalappal! Szuperek! Szerencsére a lányok többségénél jól működik a kapcsolat a host családdal, de valakinek egy rémálom az egész! Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy végre valami jó is történik velem és ilyen szupi családom van!

Pénteken kis plusz órát bevállalva segítettem a családnak! Ez azt jelenti, hogy fel kellett kelnem 7:45 kor és figyelni, hogy a kisasszony felriad-e...nem egy nehéz feladat!
Anyuka olyan hálás volt, hogy ma estére egy magyar éttermet tervezett be...neten találta és mondta oda elvisz  mindenképpen! Megérkeztünk! Étteremnek nyoma nem volt, talán 10 éve még ott volt, de már nem :D Bevallom egyáltalán nem bánom, hogy nem egy magyar étterembe voltunk! Olyan dolgokat láthattam, hogy csak pislogtam egyfolytában. Készülődéskor  a fél lakást hozta! Nem értettem...könyvek, rejtvény, újság a gyerekeknek, pizsi a "kishölgynek"...Mondta, hogy  reméli a magyar hely is család barát...hát gondoltam, biztos van gyerek menü  vagy ilyesmi, ha erre gondol! Ők nem egészen ezt értik ez alatt!...A gyerek barát étterem azt jelenti, hogy a terítő helyett összefirkálható papír van, automatice kapják hozzá a zsírkrétát, a gyerek étlapot, amin mellesleg színezők és játékok is vannak! Óriási! Hozzátenném telt ház, full! Agyrém! És olyan hangzavar...nem tudom mihez hasonlítsam, de hamar hozzászoktam...A pincér bemutatkozik, beszélget velünk, a gyerekekkel, már kezdtem furcsálni ennek mi baja van...kire nyomul...de aztán kiderült, senkire..ez halál normális itt! De sokkal jobb érzés volt, így rendelni, enni meg úgy egyáltalán!

Jó kis esténk volt! Egy kis frozen yoghurttal zártuk a napot!

 Zárásként néhány kép a macskuszunkról, kis pufi, de imádjuk!

Elteszem magam holnapra, mert még ki kell találnom, mit kezdek magammal Cindy nélkül a hétvégén....

Pusszancs