Az élet az "új" családommal!

Hétfő
Elkezdődtek az igazi munkanapjaim. Az első pár nap valóban az ismerkedésről szólt. Hazudnék, ha azt mondanám már megismertük egymást...de már megy  a meló:) Hétfőn mivel még ugye Húsvét volt, anyuka itthon maradt. Egészen szép kis napunk volt! Nagyon szépen sütött a nap, igazi kis mászkálós napnak néztünk elébe.
Délelőtt már kicsit többet voltam kettesben a kis hölggyel, annyira cuki! Jól megvagyunk, vele sokkal könnyebben megy, pedig az első nap nagyon féltem mi lesz ha majd nem értem mit akar, de ha ilyen előfordul ismét megkérdezem és ismét elmondja :D
Délután elmentünk a fiúért a  suliba, szerencsés helyzetben vagyok, mert kb. 5 perc sétára van innen az iskola (igazából csak előkészítő, szeptembertől lesz elsős). Playdate volt, de csak 1 fiúcska jött át hozzánk. Anyuka kitalálta menjünk el  az állatkertbe, mert legalább megtanulom hogyan jutok el oda a gyerkőcökkel, mivel nagyon imádják! Így négyen nekivágtunk!
Hát majdnem eljutottunk! Meg kell hagyni emlékezetesre sikeredett számomra! Már éppen az állatkert bejárata előtt álltunk, mikor pirosat kaptunk, rengeteg ember özönlött kifelé...kérdeztem is, -Te jó ég itt ennyi ember szokott lenni? Mire a válasz -Áááá, nem! Na ekkor zöldre váltotta  lámpa, de mi sajnos nem tudtunk haladni, mert az előttünk áthaladó tömeg csak özönlött...Habár pont az előző bejegyzésben írtam mennyire szabály követőek az itteni emberek, ebben a pillanatban kicsit elbizonytalanodtam :S Egyáltalán nem értettük mi van, de aztán csak jöttek, csak jöttek, aztán mindenki fejvesztve neki állt az autók között cikázni. Én meg nem kaptam szikrát....Leparkoltunk a kis VIP kártyánkkal, de a parkolóban közölték az álltkert sajnos zárva! Remek! Hát később kiderült valami "Afroamerikai mittudoménmilyen"  találkozó volt az állatkertben, ahol késelés történt! De mi megúsztuk az egész csődületet, szerencsésen, nem volt gond, de mondanom sem kell gyerekek rettentően csalódottak voltak! Így kitalálták menjünk el Rock Creek Parkba, hmmm erről sem fogok sokat mesélni....mivel a múzeum része zárva volt Húsvét lévén :S Így nem volt mit tenni, sétáltunk az erdőben!
Estére élményekkel tele, boldogan estünk kis ágyikóinkba!

Kedd
Az első olyan napom volt amikor tényleg kettesben illetve hármasban kellett lennem a gyerkőcökkel. A vezetést napközben ismét gyakoroltuk, mit merre találok! De eddig csak dicséretet kaptam vezetés terén! De azért az autó nagy mértet miatt kellően parázom!
Reggeli után a  kisasszonnyal elmentünk a játszótérre, nagyon édi volt ismét! Sokat nevettünk! "You are so funny!" Jött is a bók, mert persze összevissza bohóckodtunk ott is! De mindezek ellenére hallgat rám, eszes kis csajszi :)
Délután már egyedül kellett elmennem a fiúért a suliba. Úgy működik a dolog, hogy csak akkor jöhetnek ki az épületből az udvarra, ha a walkie-talkie-val közlekedő embernek bemondom a kis srác nevét! Küldetés teljesítve, haza ballagtunk, aztán uzsi! Gyerekeim megunhatatlann kedvenc ételei: macaroni and cheese, quesadilla és gyümik! Ez bármikor bevethető! Akár mindennap ezt ennék.
Egyre inkább azt éreztem, hogy nem találom az egyensúlyt a két gyerek között, kislányra mindig több időt és figyelmet fordítok, de nem akarom, hogy ezt a fiú érezze, nehéz kérdés, de hát ő a kisebb! Így mindent kitaláltam Monopolyztunk, gyurmáztam közbe, majd színeztem, ismét már társas szóval valóban kreatívnak kell lenni...

Szerda
Hmm az eddigi legjobb napom.....:S   Ma már egyedül kellett vezetnem, de kitaláltuk reggel elmegyek anyukával, illetve követem őt az én autómmal és maradok Georgetownban, ahol a leányzó sulija van, mert Cindy barátném ott lakik, így délig volt időnk kicsit felfedezni a  környéket. Egészen jól elvoltunk, minden jól ment. Megtaláltam az autómat is :) Aztán a jól begyakorolt utamon haza indultunk. Az első kereszteződésig jutottam, mert lezárták az utat, vége mindennek! Elkezdtem körözni a kis utcákban, majd leparkoltam és megnéztem mit lehet tenni! Mert az anyuka által, csak nekem készített kézi rajzok most nem segítettek :(
GPS vész esetére beprogramozva, szóval no para lesz valami... Így helyzet megoldva, igaz kicsit hosszabb úton, de gps-t nem követve mert az mindenáron a lezárt utcába akart vissza küldeni vettem az akadály és némi kacskaringó után haza keveredtünk. Fiúcska késő délutánig volt suliban így csajos napunk volt! Kisasszonynak mennyei quesadillát készítettem, még repetát is kért belőle:)

Csütörtök
Reggel a helyi kordinátorunk egy kis találkozót szervezett össze az új au pairok számára. Igazán nem volt kedvünk elmenni Cindyvel, de sajnos pont előtte tartott család látogatást náluk így kénytelenek voltunk. De az  LCC-unk egy katasztrófa. Nálunk tegnap volt. Agyrém komolyan....nem részletezném! Kicsit lökött egy nőszemély. Tőle segítséget kérni...
Találkozónkat Chevy Chasebe szervezte. Nem egy nagy mutatvány eljutni oda, de basszus mi csak alig pár napja vagyunk a cityben, és mivel mindenki egy  környéken  lakik nem is értem miért kellett a  város más részére szervezni. Host anyukám, mindig aggódik miattam oda találok e, mikor- mit- hogyan, rettentő alapos, így elvitt a találkozóra! Főleg a tv-ben beharangozott tornádó és eső miatt sem engedett egyedül nekivágni:) Nagyon kedves velem! Úgy tudtuk a koordinátor még Cindyék házától elviszi őt Chevy Chasebe..hát nem....én meg azt hittem ő már ott lesz. Nem volt! Írt egy smst hogy eltévedt, szegényem! Hulla vizesen, szétázva bukkant elő a megbeszélt helyen, de már a helyi német "kommandós au pair" segítséget is be kellett vetni, mert fogalmunk sem volt hol van: , az én host anyum segített neki telefonon mert a koordinátor nem tud útba igazítást adni...
Aztán mielőtt host mamim a terepen hagyott volna, megkérte a koordinátort dobjon haza úgyis közel lakunk egymáshoz. Széles mosollyal közölte "Persze, szívesen!"- így host mami nyugodtan útnak indult.
Hát a találkozónak hamarosan vége lett, aztán semmi érdemleges nem hangzott el, senki nem akart barátkozni senkivel, csak a jól megszokott bandájával...Csodás LCC-nk megkért két dél-afrikai lányt, hogy dobják haza Cindyt és esetleg engem is..köszi!Még jó hogy azt mondta haza dob! A két csaj nem normális, ezerrel száguldottunk végig DC utcáin a hót koszos, cigifüstös autóval, basszus hogy lesz az ilyenből au pair?Vagy ilyen gáz a  család is így jól megvannak?! Hmm, nem értem.
Délután ismét jól ment!Habár mikor anyuka a házban van, rájöttem sokkal nehezebb kordában tartania  gyerekeket, mert kevésbé hallgatnak rám!
Kisasszonyt sikeresen bújtattam ágyba először, megkaptam a  "jó éjt" puszit így már én is csodásan tudok aludni.

Na eddig ennyit rólam!
Hétvégém szabad, így majd a további beszámoló az első szabad progikról!DC felfedezése!

Pusszancs!